Ide jönnek a saját gondolataim; dolgok amik lenyűgöznek, vagy igaznak tartok, és úgy gondolom, másoknak is tudniuk kéne róla; mindenféle zenei akármi és bármi. Meg ilyenek.
Egy, csak egy legény van talpon a
vidéken,
Meddig a szem ellát puszta földön, égen;
Szörnyű választási program reng araszos vállán,
Orra alatt legénytoll
dzsungeledzik marhán.
(Arany János rajongóitól utólag is
elnézést kérek. Az itt következő bejegyzés bár részrehajlónak
tűnhet, nem az. Vagy mégis.)
Áprilisban (igaz, most nem elsején,
bár az illene legjobban a mai helyzethez) újra választ az ország
népe (azaz, a 18. év feletti lakosság azon része, aki akar, és tud
szavazni.) A kampányok elkezdődtek. Az úton útfélen láthatjuk a
"szebbnél szebb" választási plakátokat az "okosabbnál okosabb"
jelszavakkal (Itt az idő!, Új jelölt, új program, Magyarország a
magyaroké, 20 évet a 20 évért, stb.), és itt vannak a programok is
szebbnél szebb igéretekkel, az egyetlen kivétel ez alól Bajszos
Laliék (engedtessék meg így hívnom Őt) programja, akik szintén szép
dolgokat ígérnek, viszont tudják, hogy ez hogy valósítható meg.
(Legalábbis nagyon úgy tűnik.)
Nézzünk bele...
a társadalmi alaphelyzet zavara
(benne a pedagógus státusz ambivalens volta);
az oktatás társadalmi jelenlétének kialakulatlansága,
kidolgozatlansága az egyéb területeken (élethosszig tartó tanulás,
összekapcsolva átképzésekkel, a szakképzés helyzete és
dezintegráltsága);
az általános transzparencia
hiánya, kompetencia zavar, az iskolai intézmény státuszának
bizonytalansága;
a valóságos, konszenzussal
elfogadott oktatási célok meghatározásának hiánya;"
Ez egy részlet a közoktatási
programból. Amit én itt észrevettem, az az érthetőség hiánya. Az
MDF programja nagyrész ilyen megfogalmazású mondatokból áll,
egyedül a leegyszerűsített verziót lehet megérteni, abból pedig nem
derülnek ki a részletek, és ígérgetésnek tűnik az egész. Bajszos
Lali bá'-ék programja biztos nagyon szép és nagyon jó, csak hát az
emberek 95% nem érti meg, csak az ígérgetéseket. Érthetetlen
szöveggel nem lehet választásokat nyerni. Az emberek nagy része nem
rendelkezik enciklopédikus tudással, és sajnos sokan az
alapművéletséget sem szerezték meg (köztük diplomások is). Tehát az
emberek egyszerű, mindenki számára érthető megfogalmazást
szeretnének, mint amilyen az "Itt az idő!", vagy a "Magyarország a
magyaroké" (Jamaica meg a jamaicaiaké, nemdebár?). A normális
programot a legbénább kampánnyal, és szakzsargonnal lehet a
legjobban elrontani.
Néhány gondolatom az utóbbi időből, egy komoly és egy baromság,
de az az igazság, hogy én sem tudom melyik melyik... Szóval ne
vegyétek komolyan egyiket se, én se teszem, mert akkor komolyan
kéne vennem magamat is.
- A Kárpátia kommersz rockzenét játszik, de a Jobbik
fajtából...
- A válaszójogot megvonnám bizonyos értelmi szint alatt lévőktől. A
mai magyar alkotmány csupán az orvosilag is mentálisan betegnek
minősített emberektől veszi el ezt a jogot. A véleményem, amit
Relling doktor is hangoztat(ott): Ki nem beteg a mai világban? Vagy
egy kicsit újabb idézet: "Józanész, mikor kimész én becsukom az
ajtót, ne jöhessél többet újra..."
(Megjegyzés az utóbbihoz: így aztán nem nyerne se az MSZP, se a
Fidesz, se a Jobbik, se az SZDSZ (mondjuk ők máshogy se),
bár nagyon kevés szavazó lenne, de azok rendesen szavaznának. Itt
jön egy zárójel a zárójelen belül:[íme az
optimizmusom :)])
Herr Heimer már tizenöt éve
egyedül élt. Ekkor halt meg utolsó társa, felesége, Irina. Frau
Heimer az akkori szovjetúnióból érkezett az akkori Német
Demokratikus Köztársaságba fiatal tanárnő korában. Karl akkoriban
volt végzős a gimnáziumban, Berlinben. Irina német-történelem
szakon végzett a leningrádi tanárképző főiskolán. Egészen kis
korától imádta az orosznál valamivel könnyebb és elterjedtebb német
nyelvet. Középiskolás korában falta Goethe-t, E.T.A. Hoffmannt és
Thomas Mannt eredeti nyelven. Karl ezzel szemben az orosz irodalmat
részesítette előnyben. Német nyelven.
Irina huszonkék éves volt, amikor a berlini
Friedrich Engels Gimnáziumba került, ahol élete végéig tanított.
Karl tizennyolc éves, korán érő, magas, szőke sör- és virsliimádó
– tipikus német, így Irina álmainak férfia – volt.
Rögtön az első órán, az első pillantásra
egymásba szerettek, és a Heimer érettségiéig plátói szerelem több,
mint ötven évig tartott jó időkben, rossz időkben, gazdagságban,
szegénységben – és négy gyerek társaságában – míg a halál el nem
választotta őket.
Herr Heimer mindebből semmire sem emlékezett.
Alzheimer-kóros volt, meglehetősen előrehaladott állapotban. Már a
tárgyak nevére se nagyon emlékezett, ezért cetliket ragasztott
rájuk, amire ráírta, hogy mi micsoda. Az információkat (azaz a
tárgyak neveit) a szomszédoktól tudta meg, akik érdeklődéssel
vegyes szánalommal figyelték, ahogy Heimer hatalmas táblát erősít a
házára, rajta HÁZ felirattal, vagy éppen ahogy a gyepbe fűnyíróval
belenyírja, hogy FŰ.
Ez semmi sem volt ahhoz képest, ami a házon
belül uralkodott. A tv-hez hasonló nagy tárgyaktól kezdve a
gyufásdobozig, sőt!, a gyufáig mindent beborított a felirat- és
címkeáradat.
Egy idő múlva Heimer nem tudta megmondani az
orvosának, mije fáj, ezért egy biológiai atlasz és egy alkoholos
filctoll segítségével ráírta a testrészeire – az orrától a talpáig
– azoknak a nevét.
Egyik reggel első pillantását egy cetlire
vetette, amin rajta volt, hogy kicsoda ő, néhány fontosabb adat
róla, amire még emlékezett, valami ez a néhány szó:
"Bolt. Vásárolni. Pénztárca és bevásárlólista a
konyhában."
Felöltözött (a ruhát már előző este
kikészítette), és megreggelizett. Közben a cetlit végig magánál
tartotta, nehogy elfeledkezzen vásárlási szándékáról, csakhogy
elfelejtette, hogy emlékezni kéne valamire. Végig a zsebében rálelt
a papírdarabra és elindult a sarki kis boltba.
Mire az ABC elé ért már nem tudta, mit is akar
igazából, úgyhogy állt odakint egy kicsit.
A bolt bajszos, barátságos arcú eladója kilépett
az ajtón, és karonfogta Heimert, aki rémült arccal nézett a –
szerinte – idegen emberre.
– Vásárolni jött.
Nem kérdezte; határozottan kijelentette, majd
miközben bevezette a boltba, elmagyarázta neki, hogy ki ő is mit
akar. Aztán elmagyarázta azt is, hogy Herr Heimer kicsoda és mit
akar.
Sóhajtott. Az utóbbi időben egyre többször
felejtette el Karl még a boltba érkezés előtt, hogy be akar
vásárolni. Ha ő nem lett volna, Isten tudja, mi történik.
A boltos segítségével vett tejet, kenyeret,
tojást, babkonzervet és sört. Pontosabban a boltos elvette Herr
Heimertől a listát, levette a polcról, amit kelett, Karl pedig
fizetett.
Szerencsésen hazajutott, bár furcsálotta, hogy
egy csomó ismeretlen ember köszönt neki.
– Jó reggelt, Heimer úr! – szólította meg egy
idős tanárforma valaki.
– Jó reggelt tanár úr! – köszöntötte egy ifjú
punk, aki kézenfogva jött egy másik férfival.
Valahogy sikerült néhány óra alatt – egy két
órás ebédszünettel – elpakolni, amit vásárolt, s mire végzett már
délután volt.
Elhatározta: pipázik egy jót. Elő is vette a
dohányt, a pipát és a gyufát. Egész jól érezte magát, attól
eltekintve,hogy két percenként meg akarta gyújtani a pipát, ami már
javában égett.
Könnyen elaludt egy kis TV-zés után. Valami
kvízműsor ment, esetleg valóságshow. Mindegy, úgysem emlékezett
semmire belőle.
Berlin ébredezett, a külváros kakasai
kukorékoltak, a dolgozók mentek a munkahelyükre.
Herr Heimer is felébredt. Megpillantotta a
cetlit. Nem jutott róla eszébe semmi.
Megpróbálta elolvasni. Rájött, hogy az
információ, ami a betűket, és az összeolvasásukat tartalmazza,
hiányzik az agyából.
Hirtelen pánikba esett, és kirohant az
autóútra.
Johann Schmidt már húsz éve volt kamionsofőr, és
még egyszer sem volt semmiféle balesete, még defektje sem. Most
viszont kirohant elő egy öregember. Megpróbált lefékezni, de a
fékút túl hosszú volt.
Karl Heimer a háza előtt, a forgalmas országút
közepén állt. Egy kamionnal állt szemben.
Vajon ez mi?
Az a nap nem úgy kezdődött, ahogy szokott. Mert
hogy is szokott kezdődni? Először is felkel a nap. Ez rendben volt.
Aztán az emberek is felkelnek (bár némelyikük megelőzi a Napot), és
munkába indulnak. Ez szintén megtörtént. George Smith is beült a
Smartjába és elhajtott a stúdióba. Mi is volt tehát, ami másképp
történt? Semmi feltűnő, csupán csak talán az a tény, hogy az
emberek utoljára láthatták a napfelkeltét. Az okos emberek, akik
felfedezhették volna a gikszert, mind más, szerintük fontosabb
dolgokra figyeltek: keresték az AIDS, a rák és az örökös társadalmi
egyenlőtlenség ellenszerét, nem is sejtve, hogy nemsokára mindez
nem lesz probléma.
George furcsán érezte magát aznap reggel. Nem
tudhatta, hogy az összes többi humanoid is hasonlóan érez. Furcsa,
szorítő érzés volt ez, ami az egész testén uralkodott. Eléggé
erősen ahhoz, hogy feltűnjön, de nem elég erősen ahhoz, hogy
foglalkozzon vele. Bekapcsolta a rádiót. Amíg a munkahelyére ért,
két dal hangzott el: a Stairway to Heaven és a Highway to Hell.
Hmm. Különös.
Leparkolt és bement.
- Hello Mary! Hello Pete! Hello John! -
köszöntötte a kollégáit.
- Hello George! Hello George! Hello George! -
köszöntötték őt a kollégái.
A sminkszobában már várták.
- Na végre, cuncimókusmoszatom! Na huppanj bele
ebbe a székbe, hadd' készítsen ki a te Alexed! - A kopaszodó
sminkes ezt olyan gyorsan hadarta el, amit csak az érthetett, aki
már megszokta.
A reggeli hírek elmondása után kávéztak egy jót.
A szokottól eltérően senki sem szólt a másikhoz. Valami erő arra
késztette az embereket, hogy elgondolkozzanak az életükön, az
emberiségen, és nagyjából mindenen, és ez sokak számára megrázó
volt, mivel életükben először ekkor gondolkodtak.
A közeli számítógép csipogott.
- Új hírek. Megyek, megnézem. - A hírszerkesztő
a harmadik hírnél abbahagyta az olvasást. Csak három hír volt. -
Furcsa. Nem történt semmiféle bűncselekmény.
- Sehol?
- Sehol.
- És a hírek?
- Semmi fontos. A déli hírekbe nem kerülnek be,
arra mérget vehettek.
Újabb csipogás.
- Ez viszont be fog. - A Marynek nevezett
hírszerkesztőnek elkerekedett a szeme. - Még ma felrobban a
Nap.
2
Szóval mindenki úgy hitte, hogy a jó öreg Nap
fel fog robbanni. Naiv népség. Az igazság az, hogy csak egy
iszonyatosan nagy számítási hiba miatt gondolták ezt. A Nap még
legalább kétmillió évig a helyén maradt.
Nem, az túl gyors lett volna.
A hiszékenység és a pánik ragályos. George még
tizenegykor bemondta a hírt a TV-ben.
Szerte a világon mindenfelé orgiákba és őrült
dorbézolásokba fulladt a félelem. Pontosabban csak szerették volna
belefullasztani, de az efféle végső halálfélelmet nem lehet olyan
egyszerűen elcsitítani alkohollal, cannabisszal vagy heroinnal.
A TV dolgozói mind elmentek, csakis George
maradt ott. Szörnyen érezte volna magát, ha egy utolsó hír
bemondatlan marad miatta.
Mázlija volt.
Egy ultraoptimista kelet-európai tudós
véletlenül leellenőrizte az eredményeket, amelyek a félreértéshez
vezettek, és arra jutott, hogy a Nap nem csak nem fog felrobbanni,
de egész nap szépen fog sütni.
A kelet-európai ország híradója mondta be
először a jó hírt. Nagyon lassan jutott csak el a hír az USA-ba, de
este nyolckor George már a stúdióban ült a kamera előtt.
3
Az orgiákból örömünnep lett. Az őrült
dorbézolások folytatódtak, csak most épp az öröm adta hozzá az
energiát.
Tizenegy órára nagyjából mindenhol elcsitult
minden. Mit sem sejtve aludtak, pihentek, beszélgettek, élvezték az
élet apró örömeit, vagy épp napi megszokott szenvedésükkel
törődtek.
George is otthon lett volna, ha nem aludt volna
el a stúdió egyik szófáján. Mit keresett még mindig ott? Olyan
érzése volt, hogy ma még lesz egy nagyon-nagyon fontos hír, amit be
kell mondania. Ezért nem csatlakozott se az ünneplőkhöz, se
azokhoz, akik jobban örültek volna a robbanásnak, se senkihez, aki
élt és mozgott, vagy ezek közül épp egyiket sem tette.
23:55-kor valami hátborzongató történt. Minden
élő emberi lény (köztük magyarok, németek, oroszok, japánok,
brazilok, bantuk, eszkimók, szóval tényleg mindenki) a szívéhez
kapott. Egyszerre. Még egy utolsó pillantást vetettek arra, aki
vagy ami a legfontosabb volt számukra, és öt percen belül a Föld
nevű sárgolyó összes lakója halott volt. Egyetlen, kötelességtudó
kivétellel.
George is érezte a torok- és szívszorító, és nem
utolsó sorban halálos érzést, ő mégis élt. Itt volt hát az idő.
Beállította a kamerákat, elindította a
felvételt, és szokott rutinjával, halálos pontosan végezte el a
dolgát.
Súgó nélkül is tudta mit kellett mondania.
- Jó estét kívánok minden kedves nézőnek!
Adásunkat egy hírrel vagyunk muszáj megszakítani. A mai napon,
2012. december 23-án az emberiség kihalt. Köszönjük szíves
figyelmüket. A viszontlátásra!
Az utolsó mondat után ő is holtan rogyott
össze.
Tudom, hogy elkéstem vele, de erről muszáj véleményt
mondanom:Klasszikus (azaz kötelező) olvasmányok,
rövidített formában, és lefordítva mai magyarra. Hogy hangzik?
Eddig még akár jó is lehetne, de...
Kutakodásom Jókai Arany emberével kezdtem (amit: bevallom nem
szívesen vettem először kézbe, hogy aztán ne szívesen tegyem le),
az első rossz jel az volt, hogy az eredetileg kb. 500 oldalas
könyvet 160 oldalra fogyasztották le. Én több szót nem kívánok
hozzátenni,beszéljenek helyettem a példák!
Az eredeti:
A Duna nyugati kanyarodásánál látszott egy fekete tömeg a
víz közepén.
Timár Mihály szemügyre vette azt messzelátójával, s aztán
visszakiáltott a kormányosra:
- Egy malom!
- Akkor megvert bennünket a Jézus!
Egy dunai malom jött a sebes árban szemközt, melyet a nagy vihar
szakított le láncáról; tehát előreláthatólag egy olyan jármű,
melynek se kormányosa, se legénysége nincs már, azok elmenekültek
róla; az pedig rohan magára hagyva bomlottul, vaktában, s söpri el
maga előtt sorszámra az útba akadó malmokat, s kergeti zátonyra a
szemközt jövő terhes hajókat, amik nem tudnak előle elég gyorsan
félreállni.
Itt pedig nincs hová félreállni. Kétfelől a Scylla és
Charybdis.
A rövid verzió:
Egy fekete építményt látott közeledni a víz közepén.
– Egy malom! – kiáltott vissza a kormányosnak.
– Akkor végünk! – sóhajtott Fabula, s elfehérülő ujjakkal
szorította a kormányrudat.
Az eredeti:
Amint ezt meglátta Trikalisz Euthym, visszadugta a handzsárt
az övébe. Az első látványtól, mely a hajó orra előtt mutatkozott,
veres lett az arca; a másodiktól elsárgult.
Odasietett Timéához.
Az a Perigrada sziklaormot nézte a távcsővel.
- Add ide a távcsövet! - szólt Euthym rémülettől rekedten.
- Ah! be kedves! - monda Timéa, mikor a távcsövet átadta.
- Mi az?
- Azon a sziklán apró marmotácskák laknak, s úgy játszanak
egymással, mint a mókusok.
Euthym odairányzá a távcsövet az alulról jövő járműre, s szemöldei
még jobban összehúzódtak, arca halálsápadt lett.
Timéa visszavette tőle a távcsövet, s újra fölkereste vele a
sziklalakó marmotákat. Euthym átölelte jobb karjával a leány
derekát.
- Hogy táncolnak, hogy ugrálnak! Egy kergeti a többit. Ah! be
kedves.
És Timéa közel volt ahhoz, hogy az az ölelő kar hirtelen felkapja a
levegőbe, s a hajómellvéden keresztül behajítsa a tajtékzó
hullámba.
Hanem amit ezután a másik oldalon látott Euthym, az ismét visszaadá
arcának eltűnt életszínét.
A rövid verzió:
Amint ezt Trikalisz Euthym meglátta, visszadugta a tőrt az
övébe. Elsápadt.
Odasietett Tímeához.
– Add ide a távcsövet, kislányom! – szólt rémülettől rekedten.
– Ó, de édesek azok a mormoták – sóhajtott a lány –, nézd csak,
azon a sziklán játszanak egymással, épp, mint a mókusok.
Euthym azonban nem a mormotákra volt kíváncsi. A török ágyúnaszád
felé fordította a távcsövet.
Végezetül egy mindenki által ismert idézet, és annak "nagyszerű"
újraértelmezése:
Az eredeti:
A patakban két gyermek fürdik: egy fiú meg egy leány. Nem
illik tán, hogy együtt fürödnek, de ők ezt nem tudják: a fiú alig
hétesztendős, a leány két évvel fiatalabb.
Az erdőben jártak, patakra találtak. A nap tüzesen sütött. A víz
tetszett nekik.
Először csak a lábukat mártogatták bele, azután beleereszkedtek
térdig. Gergelynek megvizesedett a gatyácskája, hát ledobta. Aztán
az ingét is ledobta. Egyszer csak ott lubickol meztelenen mind a
kettő.
Fürödhetnek: nem látja ott őket senki. A pécsi út jó messze van
oda, s az erdő végtelen. Ha valaki meglátná őket, lenne is
nemulass! Mert a fiúcska csak hagyján - az nem úrfi; de a leányka
az a tekintetes Cecey Péter úr leánykája - kisasszony -, és úgy
illant el hazulról, hogy senki se látta.
Még így csupaszon is látszik rajta, hogy úrileány: kövér, mint a
galamb, és fehér, mint a tej. Ahogy ugrándozik a vízben, a két kis
szöszke hajfonat ide-oda röppen a hátán.
- Derdő - mondja a fiúnak -, uttyunk.
A Gergőnek nevezett, soványka, barna fiú háttal fordul. A leányka
belekapaszkodik a nyakába. Gergő megindul a part felé, a leányka
meg a víz színén lebeg és rugódozik.
A rövid verzió:
A patakban két gyermek fürdött: egy fiú meg egy lány.
Meztelenül lubickoltak, az erdő mélyén senki sem láthatta őket.
– Derdő – mondta az ötesztendős, szöszke kislány az alig
hétesztendős fiúnak –, uttyunk!
A Gergőnek nevezett, soványka fiú hátat fordított, a lányka meg
belecsimpaszkodott a nyakába. Megindultak a part felé, a kislány a
víz színén lebegett.
(Ui.: Sorry minden hibáért, képernyő-billentyűzetet
kényszerűltem használni.)
1-2 órája láttam egy zseniális filmet, nem lenne szép,
ha nem osztanám meg veletek. :) Engem ledöbbentett, felrepített,
darabokra szaggatott, és önelégült mosolyt csalt az arcomra. Egy
szóval: zseniális. (Ez viszont már mondtam.)
Kezdjük az adatokkal, amelyek már önmagában is a film
megnézésére serkenthetik az olvasót:
Rendező, forgatókönyvíró, és még sokmindenmás: Giuseppe
Tornatore
Főszereplők: Gérard Depardieu, Roman Polanski
Zenéjét szerezte: Ennio Morricone
A
történet egy híres íróról, Onoffról (Depardieu)
szól, akit a film során a Polanski által megszemélyesített
felügyelő (akinek nem tudjuk meg a nevét, nem véletlenül :))
hallgat ki. A végül megdöbbentő, és egyben (legalábbis a
főszereplőnek) megnyugtató dolog derül ki, és az értő néző csak
ámul-bámul a nagy zsenialitáson, akárcsak Leonardo da Vinci-én
szokás.
A kameramozgások és a képek rendkívül hatásosak, fokozzák a már
amúgy is meglévő titokzatosságot, rejtélyességet, esetleg
félelemetességet. (Hú, ez a kifejezés...namindegy) Ehhez még jön a
zene is: Morricone-ban most sem csalódunk, a film a zene
nélkül nem lenne ilyen hatással az emberre, és ez a bejegyzés sem
született volna meg.
1.
Vadidegenek idejét ne pazaroljuk.
2. Az olvasó legalább egy olyan szereplőt igényel, akiért
szurkolhat.
3. Minden szereplőnek kell akarnia valamit, még ha az a valami
csupán egy pohár víz is.
4. Minden mondatnak az a dolga, hogy vagy a figura megértését, vagy
a cselekmény kibontakozását segítse elő.
5. A történet végéhez minél közelebbre kell tenni az elejét.
6. Legyünk szadisták. Bármennyire kedvesek és ártatlanok a
főszereplők, mérjük rájuk a lehető legszörnyűbb csapásokat. Hadd
lássa az olvasó, hogy figuráink miféle matériából készültek.
7. Csak egy személynek tetsszen, amit írunk. Ha sarkig kitárjuk az
ablakot és az egész kerek világot magunkhoz akarjuk ölelni, a
regényünk csúnya tüdőgyulladást kap.
8. Minél előbb mindenbe avassuk be az olvasót. Fenébe az
izgalmakkal. Az olvasónak olyan tökéletesen tisztában kell lennie,
hogy mi miért és hol történik, hogy ha netán az egerek megrágják az
utolsó lapokat, maga is befejezhesse a könyvet.
Szerény személyem
lelkét leginkább Magyarország legismertebb hernyósai tudják
megszólítani. Ahh...
Az idei Szigetre való
emlékezés jegyében:
Mese
Hello baby, köszöntelek ezen a szar helyen
Ami lehetne jobb is, ha azt szeretnénk, hogy így legyen
És mindenki annyit kapna, amennyit érdemel
De ez baromság, egy illúzió, de ki a faszt érdekel
Ki a faszt érdekel az hogy...
Vártok vagy csak véletlenül szartok a világra
Nem számít, ha már beleestél ebbe a hibába
Majd elhiszed, hogy így van rendjén, hogy ez egy ilyen világ
Az iskolában megtanítják majd befogni a szád
És elmondják, hogy tiszteld a törvényt, mutass alázatot
És lehet, hogy fájni fog mikor a fejedbe töltik a programot
De túl kell élned, belőlem meríts erőt, hogy kibírd
Mert nevetni az tud csak igazán, aki már eleget sírt
Ebben a mesében részeg a herceg és ronda a királylány
De néha a szemétdomb felett is felragyog a szivárvány
Válaszd a mámort vagy válaszd az életet
Magadtól is látod majd, ha nem leszek már veled, hogy
Minden nőnél van jobb nő
Minden bajnok legyőzhető
Minden új nap új ajándék
Mer' az egész csak játék
Nem kell, hogy olyan legyél, mint mondjuk én vagy bárki
más
Nem kell, hogy bedőlj az ostobáknak, tied a választás
Tudod neked nem hazudnék, de még nekem se higgy
Mert lehet, hogy amit mondok csak szerintem van így
Ebben a mesében részeg a herceg és ronda a királylány
De néha a szemétdomb felett is felragyog a szivárvány
Válaszd a mámort vagy válaszd az életet
Magadtól is látod majd, ha nem leszek már veled, hogy
Minden nőnél van jobb nő
Minden bajnok legyőzhető
Minden hiány pótolható
Minden, minden, minden eladó
Minden csoda csak látomás
Minden furcsa mindig, ami más
Minden új nap új ajándék
Mer' az egész csak játék
Hello baby, köszöntelek ezen a szar helyen
Ami lehetne jobb is, ha azt szeretnénk, hogy így legyen
De a valóságtól nem óvhat meg semmi sem
Aludj csendesen, aludj csendesen
2. Emil.RuleZ!
Hegyi Gyuri (György,
nem Gábor ;)))) dalszövegeinek humorát lehetetlen utolérni
:)
Pattanásos asszisztens
(Gyuri is énekel benne)
A pattanásos asszisztens dekoltázsába
nézve
Kimondhatjuk az elmúlt év legszebb
szavait végre
Közte lehetnek azok a bókok, miket
a nőnek mondani kell
És az a három dolog, amit a Nők Lapja
szerint nem érhet senki el
A pattanásos asszisztens e szavaknak
örülni fog
Hisz egy éve már, hogy a pasijának egy
jó szóért nyafog
Ha óvatosan körözni kezdünk a
dekoltázsa felett
Parfümöt érzünk, amit a pasitól kapott
e szép szavak helyett
És ha jól használtuk a szép szavakat
rólunk álmodik napokon át
És álmába lépve láthatjuk végre élete
minden zegét-zugát
Ebből a lányból éppen elég, ha egy hétig
veled álmodik még
Ez a pálma pár napig csak a tiéd
A pattanásos asszisztens dekoltázsába
bújva
Kileshetjük, hogy miért vágyik
egy földközi-tengeri útra
Aki profin játszik, el is érheti
Marseille-ben azt a hajót
Amin a kapitány maga is az elmúlt
éjjel egy dekoltázs fölé hajolt
És a pattanásos asszisztens végig
napozni fog
A hajópincér a napozóteraszra hozza
az étlapot
A játék egyre nehezebb lesz, ahogy
közeleg Afrika
Egyre több játékos bújna be a lány
álmaiba
De ha ügyesen választunk taktikát
rólunk álmodik napokon át
Álmába lépve láthajtuk megint élete
minden zegéz-zugát
Ebből a lányból éppen elég, ha egy
hétig veled álmodik még
Ez a pálma pár napig csak a tiéd
Ha végül elunjuk ezt a dolgot, csak
meg kell nyomni egy piros gombot
És nézni, ahogy egy hatalmas majom
elviszi a lányt és a gyönyörű hajón
Csak egy szakadt bikinifelső marad
a vacsorát pedig megeszik a halak
A lányt pedig ezalatt megeszi a majom
sosem tudjuk meg, hogy ízlik-e vajon?
De ha nem nyeli félre a majom a lányt,
az is álmodik napokon át
Álmába lépve láthatjuk végre élete
minden zegét-zugát
Ebből a lányból éppen elég, ha egy
hétig veled álmodik még
Ez a pálma pár napig csak a tiéd.
3. Kispál és a Borz
Lovasi "látomásos
költészetét" az ország nagy része ismeri és szereti, így hát én is.
:)
Alkohol
Van-e nálatok alkohol?A városban
nálunk nincs sehol. Van-e ott könnyűvérű nő? Nálunk nincsen, csak
térerő.
Vannak-e arra dílerek? Nálunk a tehén ad
tejet. Az utcán laknak-e emberek? Nálunk csak az, aki
szeret.
Van-e nálatok maffia? Nálunk mindenki kiscica. Nálatok vannak-e állatok? Nálunk vannak, de nem
nagyok.
Tiszta az udvar, rendes a ház.
Nálatok meg drágul gáz.
A cica figyel, a kutya vigyáz.
Tiszta udvar, és rendes ház.
Vannak-e arra tengerek? Nálunk csak hullámzó
emberek. Vannak-e arra nagy hegyek? Itt is volt régen
rengeteg.
TV2 és RTL: nálunk senkit sem érdekel.
Inkább mindenki környezetbarát, és kritikus tömeg.
Vannak-e arra gazdagok? Nálunk vannak, de angyalok. A végén meg kell-e halnotok? Nálunk tömve vannak a
templomok.
...rendes a ház.
Nálatok meg nem jön a gáz
A cica figyel, apu vigyáz
Tiszta udvar, és rendes ház.
Tiszta udvar, és rendes ház.
Nálatok meg, drágul a benzin, a gáz.
Apu figyel, anyu vigyáz
A kutya ugat, a cica cicáz
Tiszta udvar (tiszta udvar),
és rendes ház.
Tetszik a blog? Iratkozz fel és értesítünk a friss bejegyzésekről. RSS feliratkozásA regisztráció után értesítést kérhetsz a blogról és hozzá is szólhatsz a Blogteres blogokhoz.
Thürmer elftás nézeteivel nem értek egyet, de nyilván azért van, mert "ideológiailag nem vagyok elég képzett":D
De tény, hogy ők 20 éve ugyanazt mondják és nem köpönyegforgatók mint az MSZP, SZDSZ, MDF és hitből csinálják nem a pénzért és nem erőszakosak, kirekesztők, mint a liberálisok. Ezért tisztelem őket.
Vajnaiék szerettek volna megélhetési politikusok lenni, csak nem jött nekik össze:)
Amúgy találkoztam punkokkal évekkel ezelőtt mikor Kárpátia koncertre mentünk az öcsémmel.
Csak tüzet kértek, és beszélgettünk is kicsit:)
Normális srácok voltak amúgy.
Mondtam, nekik, hogy üdvözlöm Thürmer Gyulát:XD
Vették a lapot:)
Megszűnik két leghallgatottabb kereskedelmi rádió Magyarországon. Szerintem ezzel senkinek nem mondtam újat, de hát valami bevezető kellett ide :)
Vitatkozni lehetne arról, hogy a Sláger és a Da...
Tudom, hogy elkéstem vele, de erről muszáj véleményt mondanom: Klasszikus (azaz kötelező) olvasmányok, rövidített formában, és lefordítva mai magyarra. Hogy hangzik? Eddig még akár jó is lehetne, d...
Holnap újra itt a halottak napja. Hadd legyek egy kicsit morbid ennek a jellemzésekor:
A halottak napja az a nap, amikor a legnagyobb az élet a temetőkben. Ennek kapcsán a halálról, gyászról és h...
Ma újra egy komoly téma jön. (Ajajj!) Néhány napja érlelődik bennem a dolog, eddig nem írtam le, mert nem volt rá túl sok időm/energiám, de a Péntek (nagybetűvel, mint istenség :P) mindenható ereje...
Utolsó üzeneteim
Egyért forr a vérem: vágyakozva várom, mikor terülhetek el baldachinos ágyon. Megnézem2 hete
Na ez az üzenet
Az üzeneted
Akármerre mész felejtőt találsz eltünsz innen akármerre jársz
Mindig az fogad...
Hogy belehalunk
Micsoda üzenet Megnézem3 hónapja
A Blogter Magyarország egyik vezető blogszolgáltatója. Blogolás, ismerősök, mikroblog is elérhető a rendszerben. Regisztrálj vagy lépj be.
Üdv! - Hello! Hellobello! Sziasztok! Csá! Cső! Csövi! Hali! Szijja! Csácsumicsőtésztacsokoládéspalacsinta! Hölgyeim és Uraim! Ladies and Gentlemen! Damen und Herren! Csókolom! Dicsértessék a Jézus Krisztus (bár nem hiszem,... - 6 hónapja
Az őszinteség ma: botrányos - Biztosan mindenki hallott arról, milyen "baki" esett meg 1-2 hete István Danival a Reflektor c. műsorban. Ez történt: www.origo.hu/teve/20091021-bocsanatot-kert-az-rtl-klub-refklektor-magazin.html Az... - 4 hónapja
Vers iróniát értőknek. - A következő vers (ahogy általában az összes többi "versem") egy unalmas matekórán kezdett el kifejlődni, és mostanra már kész is lett. Olvassátok, és hirdessétek a 'Zigét. :) Suicide Boy I'... - 6 hónapja