1-2 órája láttam egy zseniális filmet, nem lenne szép, ha nem osztanám meg veletek. :) Engem ledöbbentett, felrepített, darabokra szaggatott, és önelégült mosolyt csalt az arcomra. Egy szóval: zseniális. (Ez viszont már mondtam.)

Kezdjük az adatokkal, amelyek már önmagában is a film megnézésére serkenthetik az olvasót:

 

Rendező, forgatókönyvíró, és még sokmindenmás: Giuseppe Tornatore

Főszereplők: Gérard Depardieu, Roman Polanski

Zenéjét szerezte: Ennio Morricone

A történet egy híres íróról, Onoffról (Depardieu) szól, akit a film során a Polanski által megszemélyesített felügyelő (akinek nem tudjuk meg a nevét, nem véletlenül :)) hallgat ki. A végül megdöbbentő, és egyben (legalábbis a főszereplőnek) megnyugtató dolog derül ki, és az értő néző csak ámul-bámul a nagy zsenialitáson, akárcsak Leonardo da Vinci-én szokás.

 

A kameramozgások és a képek rendkívül hatásosak, fokozzák a már amúgy is meglévő titokzatosságot, rejtélyességet, esetleg félelemetességet. (Hú, ez a kifejezés...namindegy) Ehhez még jön a zene is: Morricone-ban most sem csalódunk, a film a zene nélkül nem lenne ilyen hatással az emberre, és ez a bejegyzés sem született volna meg.

 

Végül a trailer: